Tomek és a Land4Travel csapata egy újabb szárazföldi kalandra visz minket Albániába, egy délkelet-európai országban. Az Adriai- és a Jón-tengeren, a Földközi-tengeren belül található, északnyugaton Montenegróval, északkeleten Koszovóval, keleten Észak-Macedóniával és délen Görögországgal határos.

2022-ben Albániába mentünk – 7 autóval – többnyire Land Roverekkel és egy Toyotával. Mindannyian különböző lengyel városokban élünk, ezért a találkozás helyszínéül Cieszynt választottuk.

Két nap alatt autóztunk át Szlovákián, Magyarországon és Szerbián – a csoport annyira fegyelmezett volt, hogy minden reggel pár perccel korábban indulni készült, mint előző nap. Albániával megérkeztünk az átkelőhöz Haniában és Hotitban – és nagyon barátságos kiszolgálás, a határellenőrzés pontosan úgy néz ki, mint bármely civilizált országban – útleveleket, autóokmányokat adunk, a határőr ellenőrzi, hogy van-e zöldkártyánk és… már Albániában vannak.

Első éjszakánk Albániában a bájos és meleg Skadar-tóra esik – és az egyik legjobb kempingre, ahol valaha jártunk –, gyönyörű helyen, jó étteremmel, tiszta WC-kkel és rendezett kempingezőkkel. Élvezzük ezeket a feltételeket, mert hamarosan – a szállásunk teljesen másképp fog kinézni.

A következő napirendi pont a Teth város melletti Nemzeti Park. Egy gyönyörű hegyi úton haladunk, és megállunk a hágónál, 1650 m tengerszint feletti magasságban. Tethben helyi gyerekek fogadtak minket, nagyon klassz gyerekek, folyékonyan beszéltek angolul. Meghívnak bennünket, hogy használjuk a szüleik által működtetett agroturisztikai létesítményt – egy napon nagyszerű üzletemberek lesznek. Meghívunk vacsorára – húsleves egy darab birkahússal, sült krumpli, juhtúró, joghurt, uborka és paradicsom saláta – minden nagyon finom!

Az éjszakát egy farm romjainak meglátogatására szervezzük, közvetlenül egy kis vízi erőmű mellett. Egy be nem jelentett albán személy meglátogat minket vacsorázni, és elég gyorsan megtudjuk, hogy ő az erőmű konzervátora. Úgy néz ki, reggelig velünk marad 😉 Hallottuk, hogy itt ilyen szokás van. A lányok kicsit meglepődtek, de úgy éreztük, hogy ezt helyi látványosságnak kell tekinteni. Egyik nyelvet sem tudod, ezért leülünk és váltunk néhány ismert szót: Enver Hoxha, Lewandowski, AC Milan stb.
A következő nap úszással kezdődik egy jeges hegyi folyóban, meglátogatjuk a Grunas-vízesést és a csodálatosan bájos Blue Eye-t. Éjszakára megállunk egy nagy tisztáson, ahonnan egy hegypárkányon vezető keskeny útra nézünk. Este a tűz mellett ülve az úton haladó autók fényeit látjuk – az itteni sofőrök nagyon hatékonyak.

Másnap Shkodra felé vesszük az irányt. A helyiek rettenetesen kiröhögnek rajtunk, amikor azt mondjuk, hogy inkább vad táborozást és távolabbi helyekre autózunk. Az út viszonylag biztonságos, bár sok kereszt, sőt kápolna mellett is elhaladunk, ahol sok baleset áldozatának neve szerepel. Minél lejjebb jutunk, annál inkább azt látjuk, hogy a városrészek fejlettebbek a mezőgazdaság számára, és egyértelműen gazdagabbak is.

Belépünk Shkodrába – az első asszociáció számomra a kirgiz városokhoz való hasonlóság, hasonló stílusú utcák, épületek, üzletek, hasonló sofőrök stílusa. Körbevezetjük a várost, megtankoljuk az autóinkat és elmegyünk Komanba. Ott töltjük az éjszakát a vadonban egy régi, elhagyatott méhészetben.

Reggel sorba állunk a Fierzbe tartó komphoz. Szerezze meg kompjegyeinket, majd vonuljon vissza egy hosszú mesébe egy estére a tűz mellett. Franciaországból érkezett turisták mellé állítottunk fel autókat – egy hatalmas, terepjáró MAN-ban utaznak, ami alig fér fel a kompra. A kompról felejthetetlen a kilátás – az útvonal egy duzzasztott folyó mentén halad, a végén egy vízierőművel.

Leszállunk Fira közelében, és elindulunk a Valbone-völgybe szállást keresni. Kiválasztunk egy rétet az épületek közelében – és elmegyünk megkérdezni a szállásadókat, maradhatunk-e ott éjszakára. Nagyon vendégszerető emberekkel találkozunk – és ragaszkodnak hozzá, hogy inkább az ő házukban aludjunk. Meghívnak minket a kertbe egy jó kávéra és rakiára, csak nem akarnak elengedni, de végül valahogy visszakerülünk a többiekhez. Vacsorát készítünk, és most meghívjuk az albánokat egy kis kajára – egy nagyon szép estét töltünk el társaságukban. Ma este a szabad levegőn alszunk.

Másnap reggel kiderül, hogy este az asszonyaik meghívták a mi asszonyainkat a reggeli kávéjukra. Az albánok egy szerény, de nagyon rendezett házban fogadtak minket. Lányai hagyományos török ​​kávéval kedveskednek nekünk (ezt „turka kávénak” hívják*). A kávé után a család legfiatalabbja elvisz minket úszni egy gyönyörű hegyi folyóba. Elköszönünk és továbbmegyünk.

A következő állomás Berat – egy gyönyörű történelmi város, amely fölé egy erőd tornyosul. Megállunk egy helyi kempingben, közvetlenül a folyó mellett. Késő van, de még mindig kimegyünk egy éjszakai sétát a városba – az utcák tele vannak emberekkel, nagyon biztonságban érezzük magunkat. Reggel meglátogatjuk a várost és az erődöt, bár borzasztó a hőség. Áthaladunk az Osum-kanyonon, a tervek szerint az éjszakát a kanyonban töltjük, másnap pedig egy kirándulást a hegyeken át a permeti melegforrásokhoz.

A következő város az útvonalon Gijokaster – meglátogatjuk a törökök által épített monumentális erődöt és körbejárjuk a gyönyörű várost. Sok görög él itt, még görög konzulátus is van. Utunkat Sarandán (egy modern tengerparti üdülőhelyen) folytatjuk, ahonnan a finom tenger gyümölcsei elfogyasztása után egy tengerparti kempingbe indulunk, amit „Dominikai Köztársaságnak” hívunk.

Következő úti célunk a vad Gijpe Beach, amely a hegyoldal mentén vezető keskeny, meredek, csak 4×4 járművel megközelíthető úton érhető el. Két napot töltünk ott, és sátorban vagy a szabad levegőn alszunk. Rajtunk kívül az öbölben néhány francia is ül egy Toyota LJ80-ra és három másik SUV-ra épített lakóautóban – Land Rover Defender, Toyota Land Cruiser J5 és Nissan Patrol.

Egészen egy csapatot alkotnak, velük Kasia, egy lengyel, egy berlini robotika hallgató és Jan, akinek a nagyapja a brit csatában harcolt.

Két nap lustálkodás és napozás után elhagyjuk a paradicsomi strandot. Elmegyünk az „Albanici”-ba – egy szőlőültetvényre Közép-Albániában –, ahol a szőlőbokrok között éjszakázunk és vacsorázunk, mely során a házigazda egy albán konyha ételét szolgálja fel.

Reggel felbontjuk a tábort és az SH21-es úton megyünk a montenegrói határig, határőrük elnézést kér tőlünk, hogy 5 percet kellett várni. Montenegrón, Szerbián (szállással), Magyarországon és Szlovákián haladunk át.

Utolsó éjszakánk egy hangulatos szlovákiai dombon van, másnap ébredünk, viccelődünk, reggelizünk, elköszönünk a többi résztvevőtől, és este 8 órakor már Piłában vagyunk.

 

A LAND4TRAVEL-RŐL

A Land4Travel egy baráti társaság, akiket lenyűgöz az utazás. Utazásaival a csoport fel akarja kelteni az új helyek iránti vágyat és a kíváncsiságot a világ iránt. Elhajtanak a megszokott turistaútvonalaktól. Szenvedélyük a kalandszerű utazás, és ezt a szenvedélyt meg akarják osztani azokkal, akik velük utaznak. Hurghada strandjaira nem viszik el, de velük együtt a Kaukázus-hegységet, az Aral-tenger hajóroncsait vagy a Patagónia partjain pingvineket. A Land4travel nem turisztikai iroda. Ez egy projekt azoknak, akik szeretnének kapcsolatba kerülni a természettel, a helyi kultúrával, és szeretnék átérezni a Camel Trophy hangulatát a legendás Land Rover Discovery SUV-ban utazva. Menjen velük, és tapasztalja meg az ázsiai szállodák varázsát és azt, hogyan néz ki a világvége a Horn-fokon.